Olajcirkulációs kenőrendszerek
Felépítése, elemei
Az olajcirkulációs rendszerek alapelemei: a kenőanyag szivattyú (A), általában fogaskerék szivattyú, és a fojtószelepek, vagy elosztószelepek (C), (tűszelepek, vagy blendeszelepek, progresszív elosztószelepek), illetve az ezeket, és a kenési pontokat (B) összekötő csővezetékrendszer (H) és (R), és tartály. Kiegészítő elemek lehetnek: áramlásjelzők, áramlásmérők, áramlásőrök, áramlásszabályozó szelepek, nyomáshatároló szelep, manométer, valamint egyéb tartályszerelvények (hűtő, szűrő, fűtés, szintjelző stb.), vezérlő szekrény, stb.
Működése
Az olajcirkulációs rendszereket olajkeringetős központi kenőrendszereknek is nevezik. Ennél a rendszernél a kenőanyag csak olaj lehet, adagolása a csővezetékben lévő úgynevezett fojtókon, szűkítéseken, vagy progresszív elosztó szelepeken keresztül történik a kenési pontokhoz. E rendszer fő alkalmazási területe egyrészt olyan egyszerű gépek, melyeknek kicsi az igényük az adagolás és ellenőrzés vonatkozásában (pl. szerszámgépek), másrészt nagy olajmennyiségek szétosztásáról van szó nagy olaj keringető rendszerekben (pl. papíripari, gumiipari gépek kalanderek). A szivattyú által szállított mennyiséget a fojtóellenállás, vagy progresszjv kimenetek arányában felosztja a kenési pontok között. A szivattyú a teljes mennyiséget határozza meg, a fojtószelep, elosztószelep minden kenési pont százalékos részét.
Az olajcirkulációs kenőrendszerek üzemi nyomása nem haladja meg a 16 bar-t (16 · 105Pa-t), egyes esetekben a 25 bar-t (25 · 105 Pa–t). Progresszív elosztóval vagy fojtószeleppel rendelkező berendezések felépítésük alapján a legegyszerűbb központi kenőberendezésekhez tartoznak.
Folytásos rendszereknél a kis fojtókeresztmetszetek következtében alig elkerülhető, rendszertelenül fellépő fojtódugulások miatt ezek nem túl üzembiztosak. Ehhez jön még, hogy az olaj viszkozitások változása következtében az átfolyó mennyiségek szintén változnak. Ezért a gépgyártásban nem szívesen alkalmazzák őket, annál is inkább, mivel a lényegesen üzembiztosabb, és pontos adagelosztást lehetővé tevő progresszív elosztós berendezések költségei nem sokkal magasabbak. Egy berendezés szállítószivattyúból, fojtókból vagy progresszív elosztókból, valamint fő-, és kenővezetékekből áll. Szükség van továbbá egy vezérlőkészülékre, amely a szivattyút a kívánt időpontokban bekapcsolja. Az ilyen fajtájú berendezések nagyobb ráfordítás nélkül optikailag, vagy elektronikusan felügyelhetők.
Ezek a berendezések több mint 100 kenési pontot is elláthatnak, viszont a kenési pontok számának növekedésével a rendszer szabályozhatósága, beállítása, ellenőrzése egyre bonyolultabb feladat elé állítja az üzemeltetőt.
